Mikor szükséges diétáznunk?

Cukorbetegség:

 

A betegség oka a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége (inzulinrezisztencia). Mindkét esetre igaz, hogy a szervezet nem képes a glükóz felvételére, ezáltal a vércukorszint megemelkedik, és ez okozza a betegség fő tüneteit.

A cukorbetegségnek több típusa létezik, de alapvetően két fajtáját különböztetjük meg, az 1-es és a 2-es típust:

Az 1-es típusú diabetes mellitus (más néven inzulinfüggő diabetes mellitus) lényege, hogy a hasnyálmirigy sejtjei kevés inzulint termelnek, vagy egyáltalán nem termelik ezt a hormont. Ennek oka, hogy ezek az inzulin-termelő sejtek autoimmun károsodást szenvednek. Hátterében az áll, hogy a szervezet immunrendszere idegenként ismeri fel a saját sejtek egy részét, és autoimmun gyulladás következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjei. A szervezetben ezért inzulinhiány alakul ki. Ez az élettel összeegyeztethetetlen, ezért az ilyen betegek mindenképpen inzulinkezelésre szorulnak. Az 1-es típusú diabétesz inkább a fiatalok betegsége, de minden korosztályban előfordulhat. Valamelyest könnyebb felismerni, mint a 2-es típust, mert határozott tünetek kísérik. Ez lehet, fogyás, szájszárazság, vizeletnövekedés, no és persze a vércukor-emelkedés. Az 1-es típusú diabétesz általában a diabéteszes esetek 10%-át teszik ki.

A 2-es típusú diabetes mellitust (más néven nem inzulinfüggő diabétesz) az izolált szénhidrátok fogyasztása (cukor, fehér liszt stb.) a magas glikémiás index (GI) miatt okozzák. Minél magasabb a glikémiás indexe a szénhidrátnak, annál gyorsabban szívódik fel és jut a vérbe, és annál nagyobb inzulintermelésre serkenti a szervezetet. Az éveken át tartósan magas inzulinszint, pontosabban étkezésenként egy-egy hatalmas inzulinhullám miatt a sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulin sejthártya nyitogató kísérleteinek. Ám mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen, a sejtek viszont egyre jobban ellenállnak. Egy ponton azonban a hasnyálmirigy feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukor szint elkezdi „áldásos” hatását: vakság, lábamputáció, érelmeszesedés, infarktus és impotencia lesz a következménye.

Magas vérnyomás:

A magas vérnyomás elterjedt krónikus betegség, melynek ismérve, hogy az artériás vérnyomás tartósan meghaladja a 140/90 Hgmm értéket. A magas vérnyomás népbetegség, már a vérnyomás-emelkedés is károsodást okozhat a szervezetben, főleg ha egyéb érrendszeri kockázati tényezőkkel párosul. A magas vérnyomás megterheli a szívműködést, hatással van az érelmeszesedés kialakulására, továbbá a vese, a hormonális- és az emésztőrendszer működésére.

A magas vérnyomásban szenvedők többségénél - a betegek körülbelül 95 százalékánál - elsődleges (esszenciális vagy primér) hipertóniát diagnosztizálnak, melynek oka nem mindig azonosítható. Az elsődeleges hipertónia kialakulásában szerepet játszhat az örökletes hajlam, az elhízás, a stressz, a nagy mennyiségű rendszeres alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód és a túlzott konyhasófelvétel (sóérzékenyeknél). Az esszenciális hipertóniában szenvedőknél alattomosan alakul ki a betegség, és csak lassan emelkedik a vérnyomás: először enyhe tünetek jelentkezhetnek, például fejfájás, látászavar, gyengeség, fáradtság; látványos panaszok csak a gyors vérnyomás-emelkedéshez társulnak.

A másodlagos, specifikus hipertónia esetében ismert a kiváltó ok: ez az állapot különböző betegségek kísérő tüneteként léphet fel, például vese- vagy hormonális betegségek, illetve különféle gyógyszerek hatására.

A magasvérnyomás betegség diétás kezelésének alapja a sószegény életmód. Az ételek ízesítéséhez és készítéséhez kevesebb sót illetve sószegény nyersanyagokat kell használni. Az ételeket olyan konyhatechnikai eljárással (pirítás, párolás) ajánlott készíteni, ami a sós ízt pótolja. Főleg húsfélék készítésekor válik be ez az eljárás. Készíthetünk rostos ételeket is alufóliában, teflon edényben vagy grillezve. Természetesen a diéta mellett nem feledkezhetünk meg a rendszeres testmozgás előnyös hatásáról sem.

Magas koleszterinszint:

A koleszterin a szervezet normális működéséhez szükséges összetett vegyület. Az emberi test a koleszterin egy részét maga is képes előállítani, míg másik része a felvett táplálékból termelődik. Ha a vér koleszterinszintje azonban túl magas, akkor ez szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet.

A szervezetünkben és az ételekben található telített zsírokból a máj állítja elő a koleszterint, mely testünk minden részén speciális fehérjékkel kapcsolódik össze és így kerül be a vérkeringésbe. Ennek a kapcsolódásnak, idegen szóval lipoproteinnek két fajtája van, az alacsony sűrűségű LDL, és a magas sűrűségű HDL. Az LDL – ezt hívják "rossz"nak – a májból a sejtek felé szállítja a koleszterint. Ha ebből túl nagy mennyiség van jelen a vérben, az érfalakat súlyosan károsíthatja, mégpedig úgy, hogy lerakódik az artériák belhártyája alatt keménnyé, merevvé téve azok falát. Ezt az állapotot hívjuk érelmeszesedésnek, melynek későbbi következménye lehet például a szívinfarktus. Ezzel szemben a HDL, a "jó" koleszterin, a felesleges koleszterint kivonja a vérből, és visszaszállítja a májba, amitől csökken a fent említett állapot kialakulásának kockázata is. A májba jutott koleszterinből többek között epesavak képződnek, amelyek a táplálék emésztését segítik elő.

A fentiekből kitűnik, hogy nem mindegy, melyik koleszterinből van több vérünkben. A magas koleszterinszint több faktor függvénye: örökletes tényezők, a nem megfelelő táplálkozás, a dohányzás és a mozgásszegény életmód egyaránt szerepet játszanak kialakulásában, de a mért értékek növekedhetnek az életkorral is. Optimálisnak az 5, 2 mmol/l nél alacsonyabb érték számít, ezt vagy laboratóriumi teszttel (vénából vett vérben) vagy gyorsteszttel (ujjbegyből nyert vércsepp analízisével) szokás mérni.

Szigorú rendszabályok, a diéta betartásával általában három hónapon belül látványos eredmény mutatkozik, ám ha ez nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor gyógykezeléshez kell folyamodni. A természetes alapú táplálékkiegészítők között találunk olyat, amely gyógyszereknek kedvezően befolyásolja az érlemeszesedés által okozott szívés érrendszeri elváltozásokat, segítik a zsírtartalom normalizálását, a koleszterinszint csökkentését, a mészlerakódást okozó megnövekedett kalciumszint csökkentését, így elsősorban a szívinfarktus megelőzése szempontjából hasznos. Ha mellé még helyes életmódot folytatunk (dohányzás mellőzése, mozgás, egészséges étrend), máris sokat tettünk egészségünk megőrzéséért.

Tejcukorérzékenység

A tejcukor-érzékenység oka a tejcukrot bontó enzim, a laktáz hiánya, vagy elégtelen működése. A tejcukor bontása a bélben termelődő laktáz enzim feladata, ennek hiányában a tejcukor emésztése nem megfelelő - a bontatlan tejcukor erjedésnek indul - melynek következtében hasfájás, görcsök, puffadás, és hasmenés léphet fel. Ezen tünetek komolyabb esetben a laktóz tartalmú étel elfogyasztása után akár már fél órával is jelentkezhetnek, de megeshet hogy csupán 10-12 órával később.

A tünetek erőssége általában összefüggésben áll az elfogyasztott laktóz mennyiségével, és a termelődött laktáz enzim mennyiségével. A laktóz-tolerancia, azaz a panaszmentesen elfogyasztható laktóz mennyisége egyénenként változó. Tejcukormentes étrend alkalmazását követően a laktóz mennyiségének lassú, fokozatos emelésével ez kitapasztalható. Ilyenkor naponta emelünk egy keveset az elfogyasztott tej és tejtermék fogyasztásán. A tünetek bármelyikének enyhe megjelenésekor elfogyasztott laktózmennyiséget nevezzük laktóz-toleranciának. Ezt meg nem haladó tejcukor fogyasztással a tünetek elkerülhetők.

A tejcukorérzékenység kezelésében a legkézenfekvőbb megoldás a tejcukor fogyasztás kontrolálása. Enyhébb esetben elég, ha csupán csökkentjük a tejtermékek fogyasztását. Főként arra kell ügyelni, hogy egyszerre ne fogyasszon nagyobb mennyiségű tejterméket. Kiváltképp igaz ez a tejre, és a tej alapú ételekre, italokra. Komolyabb laktázhiánynál illetve alaktáziánál azonban alaposabb odafigyelésre van szükség.

A tejcukrot egyes termékek készítésekor adalékanyagként használják, emiatt számos olyan élelmiszer is tartalmaz laktózt, melyekről nem is gondolnánk. Ezért minden élelmiszer összetételét alaposan el kell olvasni a csomagoláson. A különféle húskészítmények, konzervek is általában tartalmaznak tejcukrot, ezért a felvágottféléknél is fokozottan figyelni kell a választásnál. A különböző párizsik, virslik, szafaládék, krinolinok, májkrémek általában tartalmaznak tejcukrot, a kolbászok, szalámifélék, sonkafélék viszont többnyire nem. Meglepő, de a legtöbb fogkrém is tartalmaz laktózt, ezért ezek alkalmazása is körültekintést igényel. Egyes gyógyszerek, gyógyhatású készítmények is tartalmaznak laktózt, ezért a készítményhez tartozó tájékoztató alapos áttekintése, illetve orvossal, gyógyszerésszel való konzultáció elengedhetetlen.

Lisztérzékenység

A lisztérzékenység a vékonybelet érintő betegség, melyet a gluténra - egy étkezési fehérjére - adott kóros immunválasz vált ki. Glutént tartalmaz a búza, rozs, árpa, és valószínűleg a zab is. A gluténnal szembeni érzékenység vékonybélgyulladást és -károsodást okoz, mely olyan súlyos fokú is lehet, hogy bizonyos tápanyagok nem tudnak a bélből felszívódni, így tápanyaghiány alakul ki.

Bár a lisztérzékenység veleszületett megbetegedés, kialakulása leggyakoribb 2-3 éves korban, amikor a gyermek már elegendő mennyiségű glutént fogyaszt, de előfordulhat, hogy iskoláskorban alacsony növés, vagy serdülőkorban a nemi érés késése tereli a figyelmet a betegségre. Korábban kizárólag a kisgyermekek betegségének tartották, most már tudjuk, hogy felnőtt korban is létrejöhet a lisztérzékenység kiváltotta bélkárosodás. Jelenleg speciális vérvizsgálattal és egy vékonybél nyálkahártya biopsziával lehet igazolni a betegséget. Kezelésében egyedüli lehetőség a lisztes ételek teljes kihagyása az étrendből. Ilyenkor a panaszok hamarosan elmúlnak, a fejlődés normalizálódik, a felszívódási zavar megszűnik. A diétát egész életen át kell tartani, mert csak így maradhat tünetmentes a beteg. A késői szövődmény, a béldaganat gyakoribb kialakulása is csak így kerülhető el.

A glutén általában a gabonából készült élelmiszerekben - mint amilyen például a kenyér, tészta, gabonapehely, sütemény, kekszek - fordul elő. Ezek az élelmiszerek ugyanakkor kaphatóak gluténmentes változatban is, melyeket kukorica, rizs, szójabab vagy más gluténmentes anyagok felhasználásával készítenek. Vannak különböző élelmiszer-összetevők és adalékanyagok, amelyek szintén tartalmazhatnak glutént, ilyen például a maláta vagy a módosított keményítő. Emellett a glutén előfordulhat egyes gyógyszerekben és étrendkiegészítőkben is, ezért bármilyen gyógyszer szedése előtt konzultálni kell a kezelőorvossal vagy a gyógyszerésszel.

Csontritkulás:

A csontritkulás - orvosi szóval oszteoporózis - a csont minőségi és mennyiségi változását jelenti, melynek során károsodik a csont szerkezete. A betegség fokozott törékenységgel jár: az egyszerű elesések során bekövetkező törésekre először a csukló, majd a csigolyák, még idősebb korban a felkar és a csípő törése jellemző. A kezdetben tünetmentes, néma kórként is emlegetett betegséget hazánkban is elsősorban az érintettek magas száma teszi fontossá: a csontritkulás Magyarországon 900 000 embert érint, az Európai Uniós adatok szerint pedig minden harmadik menopauzán átesett nő és minden ötödik ötven év feletti férfi szenved ebben a betegségben.

A harmincas életkor közepéig a csont szerkezetének felépítése az erősebb, majd a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis megindul a csontvesztés. Az ízületi problémákkal, járásnehézséggel küzdő idősek fokozott inaktivitása, mozgásszegény életmódja tovább fokozza a lebomlás nagyságát, melyet az aktivitás amúgy jelentős mértékben lassíthatna. A csont szerkezetének lebomlását az ösztrogén nevű női hormon szintjének csökkenése ugyancsak befolyásolja. Így a klimax beálltával a nők a negyvenedik-hatvanadik életévük között akár normál csonttömegük egyharmadát is elveszíthetik. A folyamat hatvanéves kor után közel egyforma mértékű a két nemben.

A kálcium a csontok felépítésében a csontok szilárdságáért felelős legfontosabb ásványi anyag, mely a táplálékunkkal kerül be szervezetünkbe. A bélbe került kálcium felszívódásában és csontokba való beépülésében, valamint a felesleges kálcium kiürítésében a fő szerepet a hormonok mellett a tápanyaggal bevitt D-vitamin játssza. A D-vitamint a szervezetbe többnyire inaktív formában visszük be, aktivizálása és átalakítása pedig a bőrben történik UV-sugárzás, vagyis a napfény hatására.

A megelőzésben, valamint a betegség súlyosbodásának elkerülésében kiemelt fontosságú a megfelelő diéta, melynek lényege a kálciumban gazdag ételek, például a tejtermékek, halak, leveles zöldségek, szójatermékek fogyasztása. Az érintettek számára a csontrendszer egyensúlyáért felelős D-vitamin megfelelő mennyiségű fogyasztása is elengedhetetlen; amennyiben a napi étkezések nem fedezik az egyéni szükségletet, úgy azt az orvos által előírt módon táplálékkiegészítőkkel kell pótolni. A csontritkulásban szenvedők, valamint a veszélyeztetettek kerüljék az alkohol- és a koffeintartalmú termékek fogyasztását, valamint a dohányzást.

Vesebetegség:

A vese két ökölnagyságú szerv, melyek a bordák alatt találhatók a gerinc két oldalán. A vesék arra szolgálnak, hogy leszűrjék vagy filtrálják a test hulladékanyagait a vérből és a testbe visszajuttassák a megtisztított vért. A vesék hormonokat is termelnek, valamint egyensúlyban tartják az ásványi anyagokat és a vizet. Ha a vese működése lelassul, akkor a testben hulladékanyagok halmozódnak fel, és az ásványi anyagok egyensúlya felbomlik, valamint bizonyos hormonok szintje is megváltoznak. A korai stádiumban a beteg jól érezheti magát, de ahogy a vesebetegség súlyosbodik a következő tünetek jelentkezhetnek: fáradtság, zavarodottság, gyengeség, légszomj és a test általános dagadása. Ha a veseelégtelenség súlyos, vagy ha a vesék működése leállt, akkor dialízisre vagy veseátültetésre van szükség. Korai beavatkozás késleltetheti vagy megelőzheti a dialízis vagy veseátültetés szükségességét. Ezért nagyon fontos, hogy tudjuk, ha fennál a vesebetegség lehetősége nálunk.

A vesebetegségeket folyamatosan és szakszerűen kell kezelni. A beteg azzal segítheti a terápiát, hogy betartja a vesekímélő étrendet. A speciális étrend még krónikusan előrehaladott vesebántalmak esetén is oly mértékben javíthatja a szerv működőképességét, hogy a dialízis esetleg nélkülözhetővé válik, vagy erre csak jóval később kerül sor.

vesék számára a legnagyobb munkát a fehérje-anyagcsere jelenti. A táplálékkal felvett fehérje feldolgozása több lépésben zajlik, míg végül karbamid keletkezik, ami a vizelettel együtt választódik ki. Ezek a komplex biokémiai anyagcserelépések csak akkor játszódnak le optimálisan, ha a szervezetnek elegendő lúg (bázis) áll rendelkezésére ahhoz, hogy a savakat közömbösíteni tudja. Mindez olyan étrendet igényel, mely a csekély fehérjebevitellel a veséket tehermentesíti, és a savasodást megakadályozza, másrészt növényi eredetű táplálék segítségével gondoskodik a lúgtartalékról.

Méregtelenítés:

A méregtelenítés, azaz detoxikálás, azért szükséges, mert az életünk során sok mérgező anyag (ételből, italból, levegőből) felhalmozódik a szervezetünkben, amelyek lelassítják a máj tisztító funkcióját, és a vérbe is felszívódnak. Ezért lassul le a metabolizmusunk, ezért lesz narancs/ráncos/pattanásos a bőrünk, ezért rákosodnak el a sejtjeink. Így a májunkat is rendszeres ápolnunk kell, ugyanúgy mint a hajunkat, a bőrünket, a fogainkat.

Persze ez senki számára nem egyértelmű, hiszen nem látjuk a saját májunkat a tükörben, így nem tudjuk, hogy mikor kezd el „romlani”. Az átlagember csak akkor figyel oda az életmódjára és az egészségére, amikor már valami betegség kialakult – azaz sok esetben túl későn. A méregtelenítés az egészséges táplálkozás egyik alapköve, és szükségszerű az egészséges életmód fenntartásához.

Szinte minden bio zöldség és gyümölcs – nyersen, kicsavarva vagy párolva – alkalmas méregtelenítésre, főleg a szuperételek kategóriába tartozók (hüvelyesek, erdei gyümölcsök, káposztafélék stb ). Néhány méregtelenítő recept segítségével kimondottan ízletes és laktató ételeket lehet készíteni! A méregtelenítő italok (juice-ok és gyógynövény teák) mellett azonban ne felejtsünk el naponta legalább 2L folyadékot inni!

A zöld színű zöldségek rendelkeznek leginkább tisztító tulajdonságokkal. Kevés kalóriát tartalmaznak, eltelítik gyomrunkat, csökkentik az éhségérzetet. Ehetjük őket nyersen salátaként, párolva, levesnek, vagy főzeléknek elkészítve. Ha lehet, frisset válasszunk. A mélyhűtött zöldségeket soha ne olvasszuk ki, hanem azonnal pároljuk meg őket, így nem veszítenek annyit vitamintartalmukból. Ne feledkezzünk meg a fehérjéről sem: szervezetünknek átlagban napi 50 gramm fehérjére van szüksége. A méregtelenítő kúra ideje alatt se mondjunk le a tojásról, szárnyasokról, halakról. Ha húsmentes napot tartunk, a húst helyettesítsük szójacsírával.

Fogyókúra:

A fogyókúra téma igen népszerű napjainkban, hiszen mindannyian szeretnénk szebbek lenni, ezáltal jobb benyomást tenni embertársainkra. Ez teljesen rendben is van. A probléma ott kezdődik, amikor úgy kezdenek el fogyókúrázni az emberek, hogy nem mérik fel egy esetleges diéta következményeit. Sokan az ideális testsúlyukkal is félreértésben vannak, amihez hozzájárulnak a testsúly számító programok is. Az ideális testsúlyt mindenképpen csak hozzávetőlegesen lehet kiszámítani, hiszen ez a számérték nagyon erősen függ a csontozatunk milyenségétől.

Az elmúlt évszázadig az emberek többségének nem volt lehetősége annyi energiát elfogyasztani, hogy a felesleget zsír formájában elraktározzák. Az étkezési szokásaink azonban nagymértékben megváltoztak: nagy mennyiségben hozzáférhetőekké váltak az olcsó ételek, gyorsételek, kevesebb a családi körben eltöltött étkezés, gyakran tévézünk evés közben – talán ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a túlsúlyosság szinte járványszerűen terjed.

Ennek köszönhető, hogy napjainkban a fogyasztószerek és étvágycsökkentők gyártására már egy egész "iparág" alakult, és dollármilliárdos üzlet lett belőle. Sajnos egyáltalán nem minden fogyasztószer használata biztonságos vagy egészséges, a hatékonyságról már nem is beszélve. Ezek alapján bizony teljesen jogos a szkeptikusság, a bizalmatlanság, a kétkedés. Viszont az sem lenne korrekt, ha a rossz tapasztalatokból - noha lehet, hogy azok vannak túlsúlyban - általános következtetést vonnánk le, s minden fogyasztószert automatikusan elvetnénk. Mert igenis vannak olyan fogyasztószerek, melyek használata teljesen biztonságos és eredményes.

Egészséges táplálkozás

Táplálkozni két okból kell. Egyrészt azért, mert a testünk abból épül fel, amit megeszünk, a folytonosan pusztuló sejtek a táplálékok anyagaiból pótlódnak. Másrészt azért van szükségünk a táplálékokra, mert ezek energiát is hordoznak. Energia kell a légzéshez, a gondolkodáshoz, a futáshoz, még az alváshoz is. Ezek szerint két dologra kell figyelnünk, amikor az ételeinket megválogatjuk. Arra, hogy mit és arra, hogy mennyit eszünk. Testünk úgy működik, hogy a feleslegben bevitt táplálékokat zsírrá alakítja és tárolja. Tehát ha többet eszünk, mint amennyit felhasználunk, akkor zsírpárnáink gyarapodnak. 

 Az egészséges táplálkozás a különféle ételek és italok megfelelő arányban és mennyiségben, kellő változatossággal történő rendszeres fogyasztása. Az egészséges étrendnek megfelelő mennyiségben kell tartalmaznia a szervezetünk számára fontos energiát adó tápanyagokat (fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat) és energiát nem adó tápanyagokat (vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket).

A betegségek többségének kialakulásáért mi vagyunk felelősek életmódunk és táplálkozásunk által. Ezeket a betegségeket hívjuk életmód- és táplálkozásfüggő betegségeknek.

Gabonafélék:

Gabonafélék alkotják az egészséges táplálkozás alapját. Rendszeres, naponta többszöri fogyasztásuk ajánlott. Főleg a teljes értékű gabonaipari termékek kedvező élettani hatásúak, bizonyítottan csökkentik a vastag- és végbélrák kockázatát, segítenek a székrekedés és aranyér megelőzésében, fontosak fogyókúra esetén és a cukorbetegek étrendjének is szerves részei. A gabonafélék jelentős szerepet játszanak az energia- és szénhidrátszükséglet biztosításában, valamint fehérjetartalmuk is jelentős. A teljes őrlésű liszt E-, B1-, B2-, B6-vitamint, niacint, ásványi anyagok közül kalciumot, magnéziumot, cinket és káliumot tartalmaz jelenős mennyiségben, ezek finomlisztből készülő termékek esetén akár a felére is csökkenhetnek.

Zöldségek és gyümölcsök:

Zöldségfélék és gyümölcsök nagy mennyiségű vitamint, ásványi anyagot és élelmi rostot tartalmaz. Jelentős B1-vitamin, B2-vitamin, B6-vitamin, C-vitamin, K-vitamin, folsav, béta-karotin forrás. A diófélék és egyes zöldségek(pl. zöldborsó, brokkoli, paraj, zeller) E-vitamint is tartalmaznak. Vitamintartalmuk legjobban nyersen fogyasztva őrizhető meg, hőkezelés hatására, egyéb élelmiszeripari feldolgozásuk során nagy részük elbomlik. Ásványi anyagaik közül fontos a kálium és magnézium. Vas tartalmuk nem túl magas és igen rosszul hasznosul állati fehérje nélkül.

Tej- és tejtermékek:

Tej- és tejtermékeknek naponta helyt kell kapniuk az étrendben. Az ajánlott mennyiség naponta fél liter tej vagy annak megfelelő mennyiségű tejtermék. A tej jó fehérje és rendkívül jó kalciumforrás, jelen van benne a kalcium hasznosulásához szükséges D-vitamin is, ami a gyermekek számára fontos, a növekvő csontállomány felépítésének elősegítésére. Felnőtteknél a megfelelő kalcium ellátottság segít a csontritkulást megelőzni. Említésre méltó még A-vitamin, B1-, B2-, B12-vitamin, magnézium és cink tartalmuk.

Húsok:

A húsok nagy mennyiségű teljes értékű fehérjét tartalmaznak, átlagosan 20 grammot 100grammonként. Ezenkívül nagyon jó B12-vitamin források, mivel a növényi eredetű élelmiszerek nem tartalmaznak B12-vitamint. Magas a B6-vitamin, cink és vas tartalmuk is. A húsok fogyasztása a zsírtartalmuk függvénye. Napi fogyasztásra a soványabb húsok javasolhatók. Ilyen értelemben nemcsak sovány húsú állatok vannak, hanem egyazon állat különböző részei is eltérő zsírtartalommal bírnak. Ajánlott a csirke-, pulykamell, comb, sovány sertés ( karaj, comb), sovány marha hús. Ha tehetjük távolítsuk el a látható zsiradékot az ételkészítés előtt.

Só fogyasztás:

A túlzott só fogyasztás növeli a magas vérnyomás kialakulásának veszélyét. Emeli a csontokból a kalcium kiválását és kiürítését, ezáltal elősegíti a csontritkulás létrejöttét. A nátrium nagyon fontos ásványi anyaga a só-víz háztartásnak, több életfolyamat alapvető komponense. Élelmiszer nyersanyagaink elegendő mennyiségben tartalmazzák, sózásra különösebb szükségünk nincs. Ha egészségmegőrzés vagy terápiás célból csökkenteni szeretnénk a sófogyasztást, megtehetjük a magas sótartalmú készítmények elhagyásával. Főzés során ne sózzuk az ételt, csak a készételt ízesítsük mértékletesen, kézi sózással. A kereskedelemben most már évek óta kapható 40%-al csökkentett nátrium tartalmú só is.

Folyadék fogyasztás:

A normális életműködéshez nélkülözhetetlen a folyadék, 2-2.5 literre van szükségünk nap mint nap. Ebbe bele tartozik a szilárd és más táplálékaink víztartalma is. Ha ételeink folyadék tartalmától eltekintünk, akkor is innunk kell kb. 1.5 liter folyadékot. Legjobb szomjoltó a tiszta víz. Nagy melegben, az ásványi anyagok pótlására is ajánlott az ásványvíz. Ihatunk frissen préselt gyümölcs- és zöldségleveket, vagy választhatunk a kereskedelemben kapható italok közül, ha lehet minél magasabb gyümölcstartalmút. Saját készítésű limonádét, vagy teát cukor helyett édesítőszerrel ízesítsük. A lehűtött gyümölcstea bármely napszakban kellemesen frissít. Turmixitalokat szinte bármely idény gyümölcsből készíthetünk. Tej, tejes ital (kakaó, tejeskávé) a reggeli vagy vacsora kiegészítője lehet.

Forrás: hazipatika.hu