Borsikafű, Csombord

Már az ókorban az istenek eledelének tartották igen erős illata miatt. A bors elterjedése előtt az ételek fűszerezésére, csípőssé tételére használták, ma is használják erre. A borssal szemben az az előnye, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal egészül ki. Túladagolásakor a csípősségen túl a keserű íz dominál. Németországban babfűnek is hívják, mert csökkenti a hüvelyesek (bab, lencse) felfúvó, puffasztó hatását. Húsételeken, salátákon kívül babfőzelékek, levesek ízesítője. Gyermekek ételében, fűszerszegény diétában kiválóan pótolja a borsot. 0,3-2% illóolajtartalmának 40%-át a karvakrol, 20—30%-át a cimol teszi ki. A gyógyászatban régóta ismerik görcsoldó, étvágygerjesztő hatását. Külsőleg erősítő, frissítő fürdőkben használják.

Az erdélyi töltött káposzta legfontosabb ízesítője. Felfújódást csökkentő hatása van. Mint általában, a friss levélfűszereket a főzés vége előtt tegyük az ételbe, egyrészt az illóolaj-tartalom megőrzése miatt, másrészt a borsika íze a hosszú főzési folyamat alatt keserűvé válhat. Diétánál borspótlóként használható, egyébként káposztás ételek, babételek, kolbászáruk, vadpácok sokoldalú fűszere.

Ha van friss borsikánk, a házi tartósítására is vállalkozhatunk. Ha fagyasztóba tesszük, még virágzás előtt kell leszedni, alaposan megmosni, kicsit megszárítani, majd apróra vágva jól záródó műanyag tasakban vagy dobozban mélyhűteni. Jégkockába is fagyaszthatjuk. Ha inkább szárítjuk, mossuk meg alaposan, itassuk fel a nedvességet, azután csokorba kötve akasszuk fel egy szellős, nem napos helyre. Amikor megszáradt, morzsoljuk le a leveleket a szárról, és száraz, sötét helyen tároljuk felhasználásig.