Borsikafű, Csombord

Csombord
Satureja hortensis L. - Lamiaceae

A Dél-Délkelet-Európában és Nyugat-Ázsiában honos és Európa nagy részén termesztett csombord egyike az ajakosak családjába tartozó, mintegy 200 fajt számláló, Satureja nemzetségbe tartozó fajoknak. Mediterrán származása ellenére jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz, nálunk elvadulva is előfordul. A Földközi-tenger menti országokban a csombordhoz nagyon hasonló Satureja montana-t is termesztik fűszernövényként. Latin elnevezése a satyr szóból származik, mert régen afrodiziákumnak (nemi vágyat fokozó szerként) használták fűszeres, csípős íze miatt. ízére magyar elnevezése (borsfű, borsikafü) is utal.

Egyéves, lágy szárú növény, gyökere erősen elágazó és a talaj felső rétegében található. A dúsan elágazó gyökérrendszer tükörképe a sok oldalelágazású szárnak. Közvetlenül a föld felszínétől, a gyökérnyaktól sok hajtása fejlődik. A hajtások alul fásodók, virágzásig sötétzöld színűek, később barnás árnyalatúak, igen gyéren szőrösek. A sötétzöld, keresztben átellenes, 1-2 cm hosszú, szálaslándzsás levelek ép szélűek, igen rövid nyelűek vagy ülők. A levéllemez felszínét ésfoná-kát számtalan, kissé bemélyedő illóolajtartó mirigy borítja.

Virágzata kevés (1-5) álörvbőlfelépített álfüzér. Apró, erősen illatos virágai június-júliusban nyílnak, kiváló mézelők, innen kapta a kerti méhfű elnevezést. Zöld, harang alakú csészéje majdnem egyenletesen 5 fogú. Szürkésfehér, pettyekkel borított pártája 5-8 mm hosszú, felső ajka kicsípett csúcsú. A porzószálak nem párhuzamosak, hanem a felső ajak alatt össze-hajlók és a pártából nem állnak ki. Négy kis makkocska termése a két termőlevélből összenőtt felső állású termőből fejlődik. Apró, feketésbama magjai csak 1-2 évig tartják meg csírázóképességüket.

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes. A magok csírázásához 10-12 °C szükséges, gyors és egyenletes kelés azonban 18-20 °C körül várható. A csíranövények átmenetileg néhány fokos talaj menti fagyot elviselnek. A kifejlett növény enyhe teleken áttelelhet. Virágzáskor igényli a legtöbb meleget, 20-25 °C közötti hőmérséklet az ideális ilyenkor számára. Hűvös, borús nyáron kevesebb illóolaj halmozódik fel és a virágok száma is csökken.

Kevesebb vízzel beéri, mint a rozmaring vagy a bazsalikom. Az Alföld szeszélyes csapadékával is megkísérelhető az öntözés nélküli termesztése. Gyökérzete nem hatol mélyre, de igen erősen elágazik, a kevés talajnedvességet is jól összegyűjti.

Fényigényes. Virágzásához és az illóolaj felhalmozódásához is sok napsütés szükséges. A szárazabb területek hasznosítására alkalmas.

A talaj iránt nem igényes. A szélsőséges talajtípusok kivételével valamennyi helyen biztonságosan termeszthető. Lehetőleg jól melegedő, jó vízgazdálkodású talajt válasszunk számára. Kötött, agyagos területeken némileg csökken a hozama. Közepes tápanyagigénye miatt szervestrágyázást nem igényel. Humuszban közepesen ellátott talajon a műtrágyákból 30-50 dkg pétisót, 20-30 dkg kálisót és 30-40 dkg szuperfoszfátot adjunk 10 m2-re. Káliumszegény területeken a kálisó mennyiségét 10-15 dkg-mal növeljük.

Termesztése

Szabadföldi helyrevetéssel, esetleg előzetes palántaneveléssel szaporítják. Mindkét esetben az őszi talajmunkák előtt szórjuk ki a kálium- és a foszfortartalmú műtrágyákat. Vetésforgóban szinte minden növény után következhet. Fontos azonban, hogy ágyasa ne legyen sok gyommaggal fertőzött. Az őszi mélyszántást vagy ásást tavasszal kövesse a talaj alapos elegyengetése kapával, illetve gereblyével, majd hengerezéssel tömörítsük.

A magvetést akkor kezdhetjük meg, ha a talajhőmérséklet legalább 10-12 °C, ez általában április első felében következik be. Túl későn vetve a csírázáshoz már nem elegendő a talajnedvesség, ilyenkor öntözni kell. Más apró magokhoz hasonlóan igen érzékeny a vetési mélységre. A túl mélyre került magok nem kelnek ki. A talaj nedvességtartalmától és szerkezetétől függően 0,5-1,5 cm mélyre kerüljenek a magok. Jő kelést csak vetés előtti és utáni hengerezéssel érhetünk el. 30-35 cm-es sortávolságra szórjuk ki egyenletesen a magokat és 4-5 leveles korban egyeléssel állítsuk be a 15-20 cm-es tőtávolságot.

Palántáját fólia alatt nevelhetjük, itt is nagyon fontos, hogy a magok ne kerüljenek mélyre. Március közepi magvetésből április végére, május elejére kapunk 10 cm-es kiültethető palántákat. Kiültetés előtt többszöri szellőztetéssel szoktassuk a külső környezethez a kis növényeket. A helyrevetésnél leírt sor- és tőtávolságra palántázzuk. A kihelyezett növényeket alaposan öntözzük be.

Évközi ápolási munkája közül a legfontosabb a gyomirtás. Tavasztól kezdve folyamatosan gyomtalanítsuk a területét, mert a kis növények kezdetben kevés árnyékot adnak, könnyen elgyomosodnak.

Kártevőre, kórokozóra a vetésforgó betartásával (3-4 évenként kerülhet ugyanarra a helyre) nem kell számítanunk.

A virágzás kezdetén takarítjuk be. A növények egész föld feletti részét az első elágazás fölött vágjuk le és száraz, szellős helyen szárítsuk meg. A vastagabb szárakról morzsoljuk le a leveleket és a fiatal hajtásokat, csak ezek alkalmasak fűszerezésre. Kedvező évjáratban október elején másodszor is vághatjuk, bár az ilyenkor begyűjtött anyagban már kevesebb az illóolaj. Zöldtömege 10 m2-enként elérheti az 5 kg-ot is, amelyből akár 1,5-2 kg szárítmányra is számíthatunk. Magfogáskor természetesen elmarad a virágzáskori szedés. A pergési veszteség csökkentése miatt ne várjuk meg a magok teljes érését, már a barnára színeződés után vágjuk le a hajtásokat, és ponyván, fólián szárítsuk tovább.

Téli időszakban cserépben, ládában, fűtött helyiségben is nevelhetünk borsfüvet. Ehhez néhány szebb tövet a második vágás előtt szedjünk fel, vagy az őszi magérés után, október táján fűtött helyre vessük. Ezermagtömege: 0,4-0,5 g. Leveles hajtása így folyamatosan szedhető a tél folyamán hüvelyesek, húsételek, káposztás ételek ízesítésére.

Ha van friss borsikánk, a házi tartósítására is vállalkozhatunk. Ha fagyasztóba tesszük, még virágzás előtt kell leszedni, alaposan megmosni, kicsit megszárítani, majd apróra vágva jól záródó műanyag tasakban vagy dobozban mélyhűteni. Jégkockába is fagyaszthatjuk. Ha inkább szárítjuk, mossuk meg alaposan, itassuk fel a nedvességet, azután csokorba kötve akasszuk fel egy szellős, nem napos helyre. Amikor megszáradt, morzsoljuk le a leveleket a szárról, és száraz, sötét helyen tároljuk felhasználásig.