Ánizs

Pimpinella ansium

Apiaceae/ Ernyősök családja

Egyéb elnevezései: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi kömény

A Közel-Keleten őshonos egynyári, lágyszárú növény. Elsősorban a mediterrán vidékeken termesztik. Felálló szárán elhelyezkedő alsó levelei kerekdedek ép szélűek és szeldeltek, a felsők sallangosak. Fehér virágaiból apró, zöldesszürke ikerkaszattermés képződik, amelyek illata kellemes, íze bársonyosan édes.

A termést hasznosítják, amelyet a júliusi, augusztusi virágzást követően gyűjtenek be.

Gyógyhatása:

Az ánizs termése serkenti a tejelválasztást a szülés után. Az anetolfokozza a bélfal izmainak összehúzódását és elősegíti a légutakban a váladék termelését, valamint köptető hatása van.

Felhasználása:

Az ánizs belsőleg görcsoldó és szélhajtó tulajdonságaiért javasolt, amelyek igen hatékonyak a különböző emésztési problémák – mint például felfúvódás, renyhe emésztés, böfögés és bélgázok- kezelésében. Köhögés esetén köptetőként hatásos. Gyakran más, az emésztési problémáknál hatékony (koriander, közönséges édeskömény, izsóp stb.) együtt alkalmazzák gyógyteák vagy ivóoldatok formájában.

Mellékhatás:

Fogyasztása anetolra allergiás személyeknek nem ajánlott.

Alkalmazása:

Belsőleg:

Felfúvódás, renyhe emésztés, böfögés és bélgázok, köhögés esetén.

Teaforrázat: 1 filteres tasakot tegyen 2dl forrásban lévő vízbe, és 5 percig hagyja ázni. Napi 1 csésze minden főétkezés után.

Por: 3g (0,06g illóolajnak megfelelő mennyiség) naponta.