Cickafarkfű

A cickafarkfű botanikai neve Achillea millefolium L., és a fészkesvirágzatúak (Asteraceae = Compositae) családjába tartozik. Az "Achillea" nemzetségnév a görög hős, Achilleus nevéből származik. Vele a monda szerint a gyógyításban járatos kentaur, Chiron ismertette meg ezt a sebgyógyító gyógynövényt, azután barátját, Patrokoloszt megismertette a használatával, aki később Müszia királyát, Telephoszt sebeit gyógyította ezzel. A Millefolium szó a legfinomabban osztott levelekre utal, amelyek úgy néznek ki, mintha "ezren" lennének. 
Sokszor még a gyógynövényekben szegény házi patikákból sem hiányzik a cickafarkfűtea. A tudományos álláspont a cickafarkfüvetétvágytalanság, enyhe görcsös jellegű gyomor-, bél- és epebántalmaknál, valamint gyomorhurutnál ajánlja. A cickafarkfű különösen a változás éveiben segít a nyugalom és a lazítás eléréséhez, de idegességre és alvászavar kúrálására is alkalms. Számos, a vegetatív bántalmak ellen használt teakeverék tartalmaz cickafarkfüvet, hatást fokozó adalékként. A cickafarkfüvet orvosi cickafark, egérfarkúfű, ezerlevelűfű néven is ismert, és itt-ott "jánosfű". Ezt a népi nevet sok erős illatú vagy Szent János napja (június 24.) körül virágzó gyógynövény viseli. 
Nem szabad összetéveszteni a Hypericum-mal, amelyet jánosfűnek vagy keményszénának hívnak, és amely egy különleges gyógynövény: a Hypericum növényi antidepresszáns. A cickafarkfüvet gyakran megtaláljuk réteken, de utak mentén, lejtőkön és pusztákon is. 20-40 cm, néha akár 60 cm magasra is megnő, az egyenes száron erősen szeldelt levelek és a szár végén fürtös álernyőben álló fehér, néha vöröses virágok vannak. A növény júniustól késő őszig virágzik. Egész Európában otthon van, nagyon igénytelen, és a hőséget épp úgy elviseli, mint a hideget; csak a nagyon nedves helyeket kerüli. 
Figyelem! Fennáll a veszélye annak, hogy az allergiások viszkető és gyulladásos bőrelváltozást észlelnek a cickafarkfűteától. Az allergiások ezért ne alkalmazzák az olyan gyógykészítményeket, amelyek tartalmazzák ezt a gyógynövényt!