Babér

Régen ismert fűszer, a mediterráneumban vadon is termő, Kis-Ázsiában honos, a Földközi-tenger környékén széles körben termesztett örökzöld fa vagy cserje. 
Cserepes, dézsás növényként tartható (már az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak is tartottak babért nagy cserépedényekben). Régen a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt. 
A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Fűszernek a növény levelét használjuk.
Nyáron kitelepíthető a kertbe. Télen tanácsos világos, hűvös helyen teleltetni (vagy üvegházban). Ritkán öntözzük. Szoktak kúpos vagy gömb formájúra nevelni – a metszést jól tűri, s nem utolsósorban a nyesedék zölden felhasználható ételeinkben. Újabban magas törzsű fácskát is nevelnek belőle. Hajtásdugványozással – nyár közepén – könnyen szaporítható. Visszacsípés után elbokrosodik. Ezt többször kell ismételni, hogy a kívánt formát elnyerjük. Virágzata fürtös, fehér. Termése fekete bogyó. A babérfa gyümölcséről kevesen tudják, hogy több fűszerkeverék része!

A babér szaporítása és nevelése

A Földközi-tenger mellékén honos, erdőket alkotó növények. Európában régóta termesztik. A babér, Laurus nobilis, a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozik. Rokonai között sok a haszonnövény, fahéjt, kámfort, gyógyszert és értékes tápanyagot adnak. Rokona a nagy területeken termesztett trópusi avokadó is.

Hazánkban utoljára a földtörténeti harmadkorban éltek a fahéjat adó fák ősei.

Cserje vagy fa termetű növények. Törzsük alacsonyan elágazó.

A magnövények piramis növekedésűek, a dugványokról fejlődők tömöttebb gömbkoronát nevelnek.

Levele bőrszerű, kemény állományú; illatos. Színe sötétzöld. A hajtásokon váltakozó állásban, sűrűn helyezkednek el. A fiatal hajtások eleinte pirosas árnyalatúak, később barnás, majd sötétzöld színűek. Gyakori a tősarj-képződés. Törzse és idősebb ágai szürkésfeketék. Virágai kicsik, jelentéktelenek, sárgásfehérek. Termése 6—15 mm átmérőjű, bogyószerű csontár.

Dugványozással, gyökeres tősarjakkal és ritkán magvetéssel szaporítják. Leggyakrabban használt módszer a dugványozás. Az érett hajtások jól gyökeresednek a téli nyugalmi állapot végén tavasszal, vagy a növekedés befejezése után szeptemberben. A dugványt 5—8 cm-re vágjuk, alsó leveleit távolítsuk el és felső két megmaradó levelét felére vágjuk vissza. Cserépbe vagy ládába dugványozzunk. Az edények aljára humuszos komposztföldet, tetejére 2—3 ujjnyi folyami homokot rakjunk. A dugványok a homokba legyenek besüllyesztve. Talajukat jól öntözzük be, és biztosítsunk meleg párás körülményeket a gyökeresedéshez. A cserepeket és ládákat üveglappal takarjuk. A babérdugványok lassan gyökeresednek. Ez alatt az idő alatt gyakran permetezzük leveleiket. 18—20 °C-on az eredés 8—10 hétig tart. A meggyökeresedett hajtásrészeket ültessük ki egyenként 8-as cserepekbe és néhány napos árnyékolás után fokozatosan helyezzük napra és szoktassuk szabad levegőhöz.

Nagy növényeket tősarjak ültetésével gyorsabban nevelhetünk. Az alakított, állandóan metszett fákon sok tősarj képződik. Ezeket a növekedés befejezése után szeptemberben, vagy tavasszal, a nyugalmi állapot végén szedjük ki a földből. Az óvatosan kibontott sarjakat késsel vágjuk le az anyanövényekről és gyökerestül emeljük ki, majd laza szerkezetű komposztföldbe, 10-es cserepekbe ültessük. Ezután párás, félárnyékos helyen tartsuk. 2—3 hét után gyökerei megerősödnek. Az őszi sarjakat átteleltetjük, a tavasziakat a növekedés megindulása után fokozatosan kihelyezhetjük a szabadba.

Magvetéssel is nevelhetünk növényeket. Hazánkban általában ritkán virágoznak, így terméseit főleg külföldről szerezhetjük be, ezért a magvetés helyett inkább dugványozással vagy tősarjakkal szaporítsuk. Magját januárban vessük lombföld és homok keverékéből készült földbe. A cserepek takarásával állandó párát és nedvességet biztosíthatunk. A csírázás 3—4 hét alatt megindul. A 2—3 lombleveles növénykéket 8-as cserépbe ültessük. Ültetés után 1 hétig árnyékos, párás helyen tartva jól begyökeresednek, és „edzés" után kitehetők a szabadba (május—júniusban).

A babérfákat cserepekben, később ládákban vagy dézsákban nevelhetjük. A talajok iránt igénytelen növények, de a bőséges tápanyagtartalmat meghálálják. Gyengén savanyú vagy közömbös kémhatású talajokba ültessük. Jó földkeveréket állíthatunk össze melegágyi földből és érett marhatrágyából. A normálisan fejlődő növényeket a növekedési időszakban rendszeresen, havonta öntözzük trágyalével vagy tápoldattal.

Nyáron kell a sok nedvesség, a gyakori öntözés mellett koronáját is permetezzük. Ezzel kielégíthetjük nagy páraigényüket. A téli tárolás alatt óvatosan és keveset öntözzünk. Ilyenkor a túlöntözés vagy a kiszáradás egyformán nagy hiba. A teljesen kiszáradó földlabdában levő növények csak néhány nap vagy hét késéssel reagálnak lombhullással. A kemény, bőrszerű levelek nem lankadnak, hanem néhány nap után sárgulnak és lehullanak. Néhányszor öntözés helyett a koronát permetezhetjük is.

Kövér, marhatrágyával kevert földbe ültessük. A nem metszett fák cserjeszerű, földtől elágazó szabálytalan piramiskoronát alakítanak ki, ezért magas törzsű fákat, vagy szabályos piramis alakú növényeket csak rendszeres metszéssel nevelhetünk. Magas törzsű fákat egyetlen erőteljes hajtás meghagyásával kapunk. Tavasszal, kihajtás előtt vagy nyár végén, a növekedés befejezése után metsszünk. Az eltávolítandó részeket tőből vágjuk le, ne hagyjunk ágcsonkokat a fán. Nyár végi metszésre csak akkor van szükség, ha túl erős növekedés követte a tavaszi koronaalakítást, vagy nagyon besűrűsödött a fák koronája. A babérfát nyáron napos helyen, szabadban tartsuk, télen fagypont fölötti (1—4 °C) hőmérsékleten, nyugalmi állapotban teleltessük. Egyike a legigénytelenebb szubtrópusi növényeknek. A téli teleltetés alatt kevés fény is elégséges. A fák nem érzékenyek, jól tűrik a fény- és hőingadozásokat.

Gyakori kártevői a pajzstetvek és gyapjastetvek. Többszöri káliszappanos lemosással, permetezéssel és a forgalomban levő védekezőszerekkel távol tarthatók növényeinktől.

A hazánkban tenyésző babérok díszítő hatásuk mellett fűszernek is alkalmas növények. Érett, de nem öreg leveleit leszedve és napon szárítva kellemes fűszert nyerünk.