Bazsalikom

Az ajakosak családjába tartozó Ocimum nemzetség 50-60 faja Afrika, Ázsia, Amerika trópusi tájain honos. A Dél-Ázsiából származó O. basilicum a legjobban elterjedt és termesztett faj, amely a mérsékelt égövi klímát is elviseli. Ismerete és termesztése hazánkban több száz éves.

Egyéves növény. Karószem főgyökere számos oldalgyökérre ágazik. Nem hatol mélyre, de dús elágazódásával viszonylag nagy talajréteget sző át. Mereven felálló. 40-60 cm hosszú szára a gyökérnyaktól kezdve sok oldalhajtásra ágazik el. Szára, az ajakosok családjára jellemzően, négyszögletes. Szárhosszúsága, levélalakja, színe alapján számos változata terjedt el. Legtöbb helyen a zöld színű és kis levelű változatát termesztik. A száron és a levélfonákon az erek körül igen gyér szőrözöttség található. A tojásdad alakú levelek széle csipkés vagy bevagdalt, levélnyelük rövid, válluk lekerekített. A csupasz, vékony levéllemezen gyengén kivehető az erek mintázata.

Szár végi, laza álfüzér virágzatán belül egy-egy örvben 6-8 virág van, az ör-vök száma 10-18. Csészéje zöld, széle a sziromlevelekkel együtt gyéren szőrös. A csésze felső ajka ép, széles kerekded, míg az alsó ajak négyfogú. A sárgásfehér vagy pirosló párta felső ajka négykaréjú, az alsó enyhén, homorúan hullámos. A párta rövid csöve általában fehér. A porzók a fehér párta alsó ajkához simulnak, annál valamivel hosszabbak. A két termőlevél összenövéséből keletkezett felső állású termőből 4 fekete makkocskatermés jön létre. Hosszú álörvös virágzata alulról felfelé haladva folyamatosan nyílik. Júniustól szeptemberig tart a virágzása, a nyár második felétől nyíló virágok mellett már érett mag is található. A magfogás az egyenetlen érés és erős pergés miatt nehézkes.

Származás, illetve levélnagyság alapján hazánkban két nagyobb típushoz tartoznak a termesztett változatok: a nagy levelű dél-európai típus és a kisebb levelű afrikai, amely utóbbi illóolajában a linalool helyett kámfor található.

Külföldön hozzájuthatunk egy távol-keleti évelő fajtához is (0. gratissinum L), de ennek illóolaja szinte csak metil-kavikolt tartalmaz. Amíg az egyévesek hozama 10 m2-ként 4-5 kg között mozog, addig az évelőé ennek a többszöröse is lehet.

Környezeti igénye

Egyike a legmelegigényesebb fűszernövényeinknek. A magok csírázásához 18-22 °C-os hőmérséklet szükséges. Már 10-15 °C-on csírázásnak indulnak, de ilyenkor a kelés igen vontatott és egyenetlen. A növény növekedéséhez 20 °C vagy afeletti hőmérséklet szükséges. Hőigénye igen közel áll a paprikáéhoz. Fagyérzékeny, már az erősebb lehűlések is megakasztják a fejlődését. Utolsó szedését úgy időzítsük, hogy a legkisebb talaj menti fagy előtt megtörténjen, különben romlik a minősége. Tenyészidejében sok melegre van szüksége. Esős, hűvös nyarakon kevesebb illóolaj halmozódik fel benne.

Fényigényes. Árnyékban, félárnyékban rosszul fejlődik, kevés virágot hoz és értéktelenné válik. Virágzásához tehát nemcsak nagy meleg, hanem sok napsütés is szükséges.

Magyarországon az egyenetlen csapadékeloszlás miatt biztonságosan csak öntözéssel termeszthető. Tenyészideje alatt 550-600 mm vizet kíván. Kedvező hozamot a talaj vízkapacitásának 60-65%-os telítettsége esetén várhatunk tőle. Legjobb, ha ez a vízkapacitás-érték folyamatosan, vagy legalábbis csírázáskor, az intenzív hajtásnövekedés és virágzás idején tartható. Öntözés nélkül gyenge minőségű, satnya lesz.

Nem szükséges mély rétegű talaj a termesztéséhez, mert gyökérzete a felszínhez közel található. Szélsőséges talajtípusokon (futóhomokon, sziken, köves talajon) ne kísérletezzünk telepítésével. Erősen kötött, agyagos területeken is vontatottan fejlődik. Laza szerkezetű, homokos vályogtalajok az ideálisak számára. Termőhelyét úgy válasszuk meg, hogy könnyen melegedő legyen. Vizenyős, mély fekvésben hiába elegendő számára a víz, a lassú melegedés gátolja a növekedését.

Jó vízgazdálkodású, magas tápanyagszintű termőhelyet válasszunk számára. Friss szervestrágyázást nem igényel, vetésforgóban az istállótrágyázást követő második-harmadik évben helyezzük el. Nagy humusztartalmú terület 10 m2-ére 35-40 dkg pétisót, 40-50 dkg szuperfoszfátot és 30-40 dkg kálisót számítsunk. A műtrágyák közül a foszfor- és káliumtartalmúakat ősszel, a nitrogéntartalmút a tenyészidő folyamán két-három alkalommal fejtrágyaként adagoljuk. Jó hatású a levéltrágyázás is, ezzel pótolhatjuk a mikroelemeket.

Termesztése

Melegigényessége miatt hazánkban csak palántaneveléssel szaporítható. Május közepi-végi kiültetéséig áttelelő vagy rövid tenyészidejű növényekkel hasznosíthatjuk a területét.

Az őszi talaj-előkészítést (a szántást, ásást, a műtrágyázást) igazítsuk az esetleges kétszeri hasznosításhoz. Ha nincs előnövénye, akkor az őszi talajmunkák után hagyjuk nagy hantosán a talajt, hogy minél több téli csapadékot gyűjtsön össze. Tavasszal a részben már szétmállasztott rögök egyengetését utoljára hagyhatjuk, és kiültetésig tartsuk gyommentesen.

A magokat március vége felé fólia alá vessük. Az apró magokat a felszínre szórjuk ki és terítsük le 1 cm vastagon tőzeggel vagy homokkal. 10-15 cm-es távolságú sorokba vagy szórtan vessük. Lassú kelése idején elgyomosodhat az ágyas. A gyomokat kezdettől fogva távolítsuk el. A palántanevelés során a hőmérsékletet tartsuk 20 °C körül. A palánták növekedésével párhuzamosan növeljük a napi szellőztetések számát és időtartamát. Az öntözéssel igazodjunk a külső hőmérséklethez és a napsütéshez.

A 8-10 cm-es palántákat egyesével vagy kettesével, a májusi fagyok után ültessük ki szabad földre. Kiültetés előtt nagyon fontos az edzés, állandó szellőztetéssel, vízelvonással szoktassuk a kis növényeket a külső környezethez. A felszedés előtt alaposan öntözzük be az ágyast, hogy minél kisebb gyökérsérüléssel tudjuk kiemelni a palántákat. 40-50 cm-es sortávolságra, 20-25 cm-es tőtávolságra ültessük. A kiültetés után azonnal alapos öntözéssel iszapoljuk a gyökerek közé a földet.

A tenyészidőszak alatt felváltva öntözzük és kapáljuk. Az öntözések előtt fejtrágyázzuk, az elsőt kiültetéskor, majd bimbózás kezdetén és az első vágás után. Minden öntözés alkalmával adhatunk tápanyagot is. Jobb hatásfokot érhetünk el, ha nem az előre kiszórt műtrágyát keverjük össze a talajjal, hanem vízben oldva tápoldatként öntözünk vele.

Az utóbbi években a palántanevelés helyett a közvetlen, szabadföldi helyrevetés terjedt el. Április végére már felmelegszik annyira a talaj felső rétege, hogy elvethetők a magok. Igen apró, 1,5-1,7 g ezermagtömegű magjának vetésmélysége ne haladja meg az 1 cm-t. Vetés után hengerezéssel tömörítsük a talajt. Vetőmagszükséglete 10 m2-ként 3-4 g, de vegyük figyelembe, hogy a magok csak 2-3 évig tartják meg csírázóképességüket.

Kelés után természetesen el kell végezni a tőszámbeállítást, folyóméterenként 6-8 db növényt hagyjunk meg. A további ápolási munkák megegyeznek a palántázottakéval, azzal a különbséggel, hogy a helyrevetettek sokkal jobban tűrik a szárazságot.

Cserépben, erkélyládában is termeszthető. Kellemes illatával és folyamatos virágzásával szép színfoltja a városi lakásnak, és folyamatosan ad friss fűszert a konyhára.

Kórokozója, kártevője nincs, növényvédelmet nem igényel.

Egy évben kétszer szedhetjük. (Szabadföldi helyrevetésével a melegigényességén túl azért sem érdemes kísérleteznünk, mert akkor csak egyszer vágható.) Júliusban, az első virágok megjelenésekor 10 cm-es tarló visszahagyásával sarlóval vágjuk le. Második vágásra még a korai fagyok megjelenése előtt, szeptemberben kerül sor. A levágott hajtásokat nyomódásmentesen szállítsuk be a szárítóba (faházba, fészerbe). Száraz, szellős, árnyékos helyen, vékonyán kiterítve csörgőre szárítsuk meg, majd a vastagabb szárakról a fiatal hajtásokkal együtt morzsoljuk le a leveleket.